A műtárgy a Károlyi palota első szalongarnitúrájának darabja. A rajta levő szövet az eredeti biedermeier-neorokokó textil, amit a Károlyi palota falkutatásakor talált selyemtapéta maradványok bizonyítottak.

A szék igen rossz állapotban került hozzám. Az egyik lába hiányzott, az idők során kétszer újrakárpitozták, a szövetek szakadtak, lyukasak voltak. Az újrakárpitozásnak köszönhető, hogy megmaradt az eredeti kelme, a munka során ugyanis nem vették
le a korábbi anyagot, hanem csak rászegeltek egy újabbat. Az eredeti textil így tele volt szegelve, ezért a szélei igen erősen elrongyolódtak, sérültek. Valamikor a tárgy múltjában, erősen elázhatott a szék, mert
a legfelső, rózsaszín kárpit színe erősen levérzett és beleivódott az alsóbb szövetekbe.
A biedermeier selyemszövetek nagyon kiszáradtak, ezért a legkisebb érintésre is hasadoztak. Különösen rossz állapotú volt a huzat a szék háttámláján.

A restaurálás célja az volt, hogy mindenképp megmeneküljön az eredeti székhuzat, mert Magyarországon nagyon ritka a teljesen eredeti korabeli bútordarab. A szöveteket óvatosan lebontottam, a rengeteg szöget igen nehéz volt eltávolítani úgy, hogy ne sérüljön tovább
a selyem. A szövetekről szabásrajz készült, hogy a tisztítás után is pontosan méretre tudjam tűzni azokat. A vizes tisztítás után szálirányba igazítottam, majd rozsdamentes rovartűvel tűztem meg a textileket.

A selyem meggyengült állapota miatt mindenképp szükség volt a teljes alátámasztásta. Ehhez egy kötésében hasonló pamutatlasz szövetet színeztem meg a műtárgyhoz hasonló színűre. A megtisztított kelmét ráfektettem és fércelő öltésekkel, színezett sodratlan selyemszállal rögzítettem a szövet teljes felületén, majd körben is végig rávarrtam az alátámasztó szövetre.
A szakadásokat átfogó öltésekkel fogtam le.

Végül visszaszegeltük a székre feszítés nélkül a textileket. A szövetek az alátámasztással kellő megerősítést nyertek, a műtárgy így visszanyerte régi fényét.