A műtárgy magántulajdon.  A baba egy bonbonos doboz tetejét díszíti. A doboz anyaga papír,
a levehető doboztetőhöz van hozzávarrva a baba teste és a kosara is.

A doboz jó állapotú, restaurálása nem volt szükséges. A feladatom a viaszfejű baba ruhájának és testének helyreállítása volt.

A tárgy erősen poros ,szennyezett volt. A kalapon és a ruhán is, illetve a kosárban rovarrágások nyomai voltak megfigyelhetők. Élő rovar nem volt már a műtárgyban. A baba ruhája selyemből készült, szalagokkal díszítve. A selyem nagyon erősen ki volt száradva, ezért rengeteg helyen szétrepedt, hasadozott. A kalapka selyembevonata is szakadt, hiányos volt.

Első lépésként lebontottam a babát a dobozról. Az egyes viseleti elemeket külön kezeltem.
A kalapot is két részre lehetett bontani, mivel oda voltak tűzve az elemek a baba fejéhez. Bontás után lebontottam a selymeket, illetve a szalagokat az alapszövetről. Nagyon óvatosan megtisztítottam nedvesen a  szöveteket, majd szálirányba igazítás után rovartűvel száradásig kitűztem. A nagyon szakadt részeknél nem tűztem egyáltalán, hanem üveglapocskákkal súlyoztam le a selymet. Száradás után selyemkreplit színeztem, majd teljesen alátámasztottam a selyemszöveteket.  A varrókonzerválást sodratlan selyemszállal végeztem. A selyemkreplin azért volt nagyon jó választás, mert a vékony babaruha nem vastagodott meg a plusz szövettől, ugyanakkor a lyukas részeken duplán hajtva kellő pótlásnak bizonyult. Varrókonzerválás után
az eredeti módon visszakerültek az elemek a babára.

A baba viasz arcát nagyon óvatosan tisztítottam, nehogy a festett arcvonások sérüljenek.

A munka végén az eredeti lyukakba hosszú cérnával varrva, visszaültettem a babát
a doboztetőre.

A restaurálás után a baba ruhája esztétikusabb látáványú lett, stabilabb állapotba került .