A műtárgy magántulajdon. Korának megállapítása a címer pontosabb meghatározása után lehetséges. A szék formája és a háttámla szegecselése alapján lehet 17. századi is, de neoreneszánsz bútordarab is a 19. századból.

 A bőr háttámla nem a széken található, gazdája egy keretben a falra függesztve tárolja.

A székbőr erősen kiszáradt, repedezett. A merevítésére egy elöregedett és némileg megvetemedett furnér szogál. A szék karfájának nyoma látszik a bőr két oldalán. A bőr több helyen elszakadt, felvált a furnérról, hiányos. A bőrön lévő egykori aranyozott minta szinte teljesen lekopott.

A restaurálás célja a bőr állapotának javítása, a szakadások, hiányok megszüntetése és a szinte teljesen lekopott aranyozás részleges visszapótlása.

A nagyon száraz, repedezett bőrt kivettem a keretből és óvatosan lefejtettem a furnérról. Első lépésként igen kíméletesen,  mechanikusan tisztítottam savmentes radírporral, amit aztán leporszívóztam a bőrről. Ezután alkoholmentes likkert készítettem, ezzel töröltem át a műtárgy felületét. Ettől egyrészt megtisztult, másrészt pedig jelentősen puhult a bőr. A kezelés után még áttöröltem óvatosan glicerin és víz keverékével, így adva vissza neki még belső nedvességet. Némi visszazsírozó hatása is van ennek a műveletnek. Közben a hordozó furnért is megtisztítottam radírpor segítségével, de azt nem restauráltam, mert nem tartozott az elvégzendő feladatok közé.

A bőr hiányait marhabőrrel pótoltam, amit helyenként Ciba Irgaderm fémkomplex színezékkel igazítottam a műtárgy színéhez. A potló bőröket alaposan elvékonyítottam, és pontosan a hasadásokhoz igazítottam, így ragasztottam a műtárgyhoz és alá. Ragasztóanyagnak rizskeményítő és Planatol keverékét használtam. Ez teljesen természetes anyag, a keményítőhöz adott víz is puhítja a bőrt. A ragasztó kellően szilárdít és rugalmas, de könnyen visszaoldható, ez etikailag is helyénvaló. A felvált bőrlemezkéket, rizskeményítő és Planatol keverékével ragasztgattam vissza mechanikusan vékony ecsettel, spatulával lesimítva.

Mikor elkészültek az alátámasztó bőrök, akkor ragasztottam vissza keményítővel a műtárgyat a hordozóra. A ragasztás száradása után következett az aranyozás. Próbák készítése után végül nem az aranyfüstöt választottam, mert úgy gondoltam, hogy annak túl direkt, és túl erőteljes a fénye, nem illett ehhez a régi bőrhöz,  aranypigmenttel viszont nagyon szép eredményt lehetett elérni. Nagyon vékony (a 00-ás ecsetnél is vékonyabb) ecsettel először Planatollal óvatosan bekentem egy pici részt a mintán, majd egy másik ecsettel felhordtam rá az aranypigmentet. Ez egy nagyon lassú munkafázis volt, viszont a végére jól láthatóvá vált a már igen megkopott címer. Tudatosan nem a teljes visszaaranyozást választottam, mert hiteltelenné tette volna a műtárgyat az erős aranyfény. Ráadásul a keretelő minta egy nyomott minta, azt kézzel, mechanikusan problémás visszaaranyozni. Így a keretből csak egyes részleteken erősítettem fel az aranyfényt.

Végezetül így  értelmezhető, harmónikus állapotba került a székbőr. Az aranyozás fénye a jövőben egy picit tompulni fog, de ez így teljesen illeszkedni fog a műtárgyhoz.