A kanapé a Paksi Városi Múzeum tulajdona. A bútor fa részeit Papp Fruzsina restaurálta.
Az összeállítást ketten végeztük.

A kanapé alapja fenyő (?), viszonylag szabadosan megmunkálva. A két karfa alapja is fából volt összeszegelve. A bársonyszövetet kárpitosszegekkel rögzítették a fa testhez, majd díszszegeket ütöttek körbe a háttámla teljes felületén. A bútort szalmával és némi afrikkal tömték ki.
A fa alaphoz rögzített rugókat zsákvászonnal fogták meg. A műbőr díszcsíkot díszszegekkel fogták a díszléc fölé közvetlenül.

A műtárgy rendkívül károsodott volt. Nagyon poros, szennyezett volt mind kívül, mind
a belsejében. 5 féle rovarkár nyomait találtuk meg, de élő rovar már nem volt a bútorban.
A kanapé hátoldali szövete több helyen ki volt szakadva, és rengeteg molyrágta lyuk borította.
A lyukakon át kilógott a szalma tömőanyag. A fa alaphoz rögzített rugók szinte kivétel nélkül eltörtek, az alap fa elemek is rendkívül instabilak voltak a rengeteg rovarrágás miatt. A 2 karfa hasonló állapotban volt, az egyik fém oroszlán fogantyú belsejében darázsfészket találtunk.
A bársony szövet rendkívül erős anyag, így viszonylag épen maradt, a rovarok nem kezdték ki
a felületét, alatta a zsákvásznat és a szalma tömőanyagot illetve vattát károsították. A bársony használatból eredően kopott. A díszszegek rozsdásak voltak, az oroszlános fogantyúk korrodáltak és szinte mindegyik díszítő elem el volt deformálódva. A műbőr csík nagyon piszkos, kiszáradt állapotban volt, a tartó szegek teljesen elrozsdásodtak

A restaurálás célja a tárgy állapotának javítása, továbbá különböző anyagainak megóvása, lehetőség szerint eredeti megjelenésének visszaadásával. A korróziós rétegek eltávolítása és
a további korrodálódás lelassítása. Rézszerű díszek korróziójának eltávolítása legalábbis addig, ameddig veszélyeztetik a tárgyat, amennyiben szép nemes patina is van a felületen, azt lehetőleg meg kell tartani.

A munka során lehetőleg a mechanikai tisztításra kell törekedni, és csak a lehető legkevesebb vegyszeres kezelést alkalmazni. Külön kell kezelni a tárgy különböző anyagait.

Első lépésként szétbontottuk a műtárgyat elemeire, , közben mechanikusan tisztítottuk
is rögtön, azaz kiporszívóztuk. Ezután a textil, -fa és fém részek konzerválása külön történt.

Textil
A lebontott szövetekről (4 db- a háttámla hátsó szövete nem menthetőnek bizonyult a rengeteg molyrágás miatt), első lépésként szabásmintát készítettem. Erre a lépésre azért volt szükség, mert nedves tisztításnál történhet méretváltozás és ezt mindenképp el kell kerülni. Ezután mintát vettem a különböző színű szövetszálakból és színlevérzési próbát csináltam. Sajnos
a bársony alap pirosa és a pirosas barna alap bársonyszövet is igen erősen eresztették a színüket. A vizes tisztításra viszont mindenképp szükség volt, ezért nagyon gyorsan dolgoztam és azonnal visszaszívtam szívópapírokkal és szivaccsal a vizet a bútorból. A lehető legkevesebb vizet használtam a mosáshoz és anionos felületaktív anyagot választottam tisztítószernek. Az anionos tisztítószereknek jobb a habzási képessége és könnyebben felveszik a szennyeződést kevesebb víz és alacsonyabb vízhőmérséklet esetén is. Mosás után fóliával bevont Nikecell lapra kitűztem a textileket a szabásrajznak megfelelően. A kitűzéshez rozsdamentes rovartűt használtam. Szerencsére egyik szövet sem változtatta meg a méretét a vizes tisztítás közben. Száradás után egy finom kefével felfésültem az összetapadt bársonyszálacskákat. Ahol hiány volt a bársonyszövetben alátámasztottam egy megszínezett selyemszövettel, illetve piros bársonyszövettel.

A műbőr csíkot saját készítésű alkoholmentes likkerrel áttörölgettem. A likker tisztít is és visszapuhítja a bőröket, műbőröket. A műbőr csík nem volt teljes, a hiányzó részeket egy hasonló színű valódi bőrrel pótoltam.

Fa
A bútor rugó tartó szerkezetét le kellett bontani, mert a rovarok okozta kár érte, és több ponton eltörött. Ezt fenyőfával pótoltam, ez statikailag is erősíti a szerkezetet. Az eredetit nem lehetett volna visszarakni és felépíteni rá a rugózatot. A lábakat és a dísz léceket Paraloid B72 etil acetátos oldatával átitattam, mert oly mértékben károsodott a rovarrágás miatt, hogy szétporlott és nem lehetett volna kipótolni. A lábakat bükkfával egészítettem ki, amit fehér faragasztóval ragasztottam, és az eredetihez igazodva faragtam meg. A díszléceket fenyőfával pótoltam , amit enyvvel és faragasztóval ragasztottam. A díszlécek nagyon rovarrágott részét fakittel kentem ki. A repedéseket a káva szerkezetben fenyő léccel és furnérral egészítettem ki, ezt enyvvel ragasztottam. A háttámla hiányzó részét bükkfával pótoltam és formára faragtam.
A szögek nagy részét eltávolítottam, de annyira rozsdásak voltak, hogy nem lehetett mindegyiket. A szögek miatt keletkezett hiányokat fenyővel egészítettem ki.

Fém
A fém díszszegeket és a 2 oroszlán alakú rátét díszt mechanikusan tisztítottam, áttöröltem acetonnal, majd Paraloid B72 híg oldatával levédtem. A deformációkat nagyon óvatosan mechanikusan igazítottam ki. Az oroszlános fogantyúk kicsit domború formáját is mauálisan formáztam vissza.

Összeállítás
A műtárgyalkotók konzerválása és restaurálása után következő lépés volt a bútor újbóli felépítése. Mivel gyakorlatilag alap elemeire szét kellett bontani a műtárgyat, az összeállítás
is az alapoktól indult. Az eltört rugók helyett új rugókat rögzítettünk az alaplécekre, majd
az eredeti technikának megfelelően, ugyanolyan zsinórral, rákötöztük és leszögeltük őket.
Már ez a lépés szépen megadta az ülőfelület ívét. A rugókra ugyanolyan len zsákvásznat feszítettünk, mint volt rajta. A zsákvászonra felülről rávarrtuk a rugókat, mindegyiket 4 ponton. Ez azt a célt szolgálja, hogy a rugók felülről is rögzítve legyenek. Behelyeztünk a teljes biztonság érdekében egy plusz réteget a kanapéba, ez egy ún. kárpitosfilc, ami szintén azt a célt szolgálja, hogy, ha esetleg elpattan egy rugó, ne szúrja át az alapszövetet. Ezt levarrtuk körben a zsákvászonhoz. Ezután műtárgybarát anyagokkal tömtük ki a bútort, nem a korábban használt szalmával és afrikkal. Kárpitosvattát és művatelint használtunk. A vatta alapot szépen lesimítottuk a vatelinnel. Mikor megvolt a kívánt vastagság és ív (rápróbáltuk a bársonyszövetet), lefogtuk feszesen a tömőanyagot színezetlen, sűrű szövésű molinóvászonnal. A molinót kárpitosszegekkel rögzítettük. Ezután a bársonyszövetet feszítettük fel és rögzítettük szegekkel.

A háttámla íves, ezt figyelembe kellett venni, miközben ráépítettük a szövet és tömőanyag rétegeket. Elsőként a hátoldali rögzítő szövet került fel. Ez dupla réteg natúr színű molinóvászon lett végül. Bár színeztem a molyrágta szövethez hasonló molinót, így esztétikusabb lett
a látvány. A molinóvászon felhelyezése után vattával ás vatelinnel kitömtük a tárgyat, majd rögzítettük molinóvászonnal. A szövet rápróbálásakor derült ki a háttámla speciális töméstechnikája. Többször hozzánéztük az ülőfelülethez, mire jónak ítéltük és leszögeltük végül. A két karfa alapja teljesen megsemmisült, ahelyett két új karfa alap készült, azt borítottuk be hasonló rétegekben, mint a bútor többi részét. A bársonyszövet hajtásai végül pont ugyanoda kerültek, ahol eredetileg is voltak. A karfák hátsó részére fekete pamutból varrtam egy – egy záróelemet, hogy ne a fa látszódjék ki (eredetileg úgy volt). Így esztétikusabb és védi
a háttámla szövetét is a dörzsölődéstől.

A díszlécek felütése után, a bőrcsíkot rögzítettük díszszegekkel a megfelelő helyre. A díszszegek színe kérdéses volt, mert nem maradt eredeti, így olyan színárnyalatot választottunk, mint
a virág alakú díszítő szögek. Végül az oroszlános fogantyúk és a virág alakú szögek is a helyükre kerültek. A bársonyszövet szakadásait megvarrtam, a fa kiegészítései retusálva lettek.

A műtárgy állapota stabilabbá vált, a színei felragyogtak, az összkép esztétikus, harmónikus.
A konzerválás/ restaurálás célja egy kiállítható műtárgy volt, úgy vélem, ez megvalósult.