A régészeti textil fogalom olyan tárgyakat, maradványokat takar, amelyek a földből kerültek elő, ásatási leletként, avagy kripták feltárásakor halottak megmaradt viseleti emlékei. A Kárpát-medence talaja nem kedvez a szerves anyagok megmaradásának, ezért igen értékes leletcsoportot jelentenek a viselettörténeti kutatások számára.
A gyöngyös párta
A paszományos párta
Ruhaszegély
Ruhaszegély maradvány
Textil- Perkáta-Nyúli dűlő
A párta
A középkori temetők viselet emlékei közül a párták maradnak meg általában a legépebben, mert összetett anyagúak és így például a párta textil részeit a rájuk korrodálódott fémsók megtartják. Az ilyen típusú leletek állapota, lebomlása egy komplex folyamat, a műtárgy és
a környezete közt lejátszódó fizikai, kémiai és biológiai folyamatok összességének eredménye.
A földben levő tárgyak és környezetük között egyfajta egyensúlyi állapot alakul ki az évek során. Ásatáskor ez a helyzet nagyon hirtelen változik meg, így történhet meg, hogy egy sír bontásakor a szemünk láttára porlad szét egy emlék a megváltozott hőmérsékleti és egyéb körülményeknek köszönhetően. A szálasanyagból készült tárgyak romlása persze nagymértékben függ számos egyéb tényezőtől is, így például a temető talajának pH-jától, illetve a holttest egykori bomlási folyamatától és jelenkori állapotától. A pártákon levő textília is többféle lehet (pamut, háncs, selyem, bársony), ez egyébként koronként is változott. A különböző anyagok bomlásának sebessége eltérő mértékű lehet. Így volt ez a feltárt fejdíszek esetében is. Az alátámasztó háncsszerű anyagból szinte semmi nem maradt meg, ám az azt beborító szövet kis darabkái még megfigyelhetők voltak pár helyen. Nagyon fontos tény, hogy bontáskor ezek a leletek gyakran nem textilnek látszanak, hanem a rajtuk levő fém korróziójától könnyen fém maradványnak nézhetők.
Alebomlás valamely fokán álló szálasanyag törékeny, morzsálódik. A rászáradt föld, homokszemcsék is gyengíthetik a szálak mechanikai szilárdságát. Nagyon fontos, hogy ha előkerül egy ilyen lelet, akkor lehetőség szerint ugyanolyan körülmények között kell tartani, mint az eredeti környezete, míg a konzerválása meg nem történik. A teljesen kiszáradt textíliákat ugyanis nem lehet „visszanedvesíteni”.
Textilmaradványok feltárásánál tehát nem alkalmazhatók az egyébként működő ásatási technikák. Mindenképp javasolt restaurátor szakember segítsége ezen leletek felvételéhez.
Egy szigetszentmiklósi ásatáson lehetőségem volt többféle technika alkalmazására is. Legjobb megoldás az volt, mikor a koponyát nem tisztítottuk meg, hanem földdel együtt „in situ” szedtük fel, és a laboratóriumban bontottam ki később. Így a párta darabjai leszedhetőek voltak a koponyáról és az egykori pontos helyzete is meghatározható volt, annak ellenére is, hogy valamikor a múltban félig lecsúszott a holttest fejéről.
Ha nagyon meggyengült, kiszáradt, töredezett a lelet, akkor a helyszínen előkonzerválást kell végezni. Ilyenkor átitatással lehet szilárdítani és rögzíteni a lebegő, mozgó elemeket. Kibontáskor nagyon ügyeljünk arra, hogy a már kibontott, nedves pártarészek ne száradjanak ki hirtelen, mert ez a lelet széttöredezését okozhatja. Csomagoló anyagként soha ne alkalmazzunk vattát, mert a pártára tapadt szálakat nehéz eltávolítani, ráadásul esetleges későbbi anyagvizsgálat során félrevezető eredményt adhat. Igen fontos átitatáskor a kevés vegyszer használata, mert helyszínen nem lehet tökéletesen megtisztítani a műtárgyat és ha sok föld tapad rá, akkor később igen nehéz eltávolítani úgy, hogy a fejdísz mozgó alkatrészei ne sérüljenek.