A szövettöredékek hungarocell lapra feltűzve, tüllel bevonva, letűzve érkeztek hozzám. A textilek egy fiatal lány holttestén maradtak meg a test mellkasi részén és a karján (a hungarocell lapra mindössze ennyi volt írva). Sajnos a szakszerűtlen felszedés és a hiányos fotódokumetáció miatt rekonstrukcióra már nem volt lehetőség. A kor viseleti analógiái alapján próbáltam következtetni arra, hogy milyen ruhanemű maradványairól lehet szó. Véleményem szerint a textiltöredékek egy vállfűző darabjai. Az rögtön látható volt, hogy kétféle szövet töredékei kerültek elő. Az egyik kelme jóval épebb állapotú. A textilek selyemszövetek fémszállal gazdagon átszőve.

A szövetek fémfonalából mintát vettem, majd vegyszeres anyagvizsgálattal meghatároztam a fém anyagát. A beszőtt fém: arany. Minimális ezüst jelenléte volt még kimutatható. A töredékeket nagyon óvatosan permetezéssel nedvesen megtisztítottam, azonnal visszaszívva a nedvességet szívópapírral (a vízbe adalékoltam Barquat fertőtlenítő anyagot). A tisztítás után üveglapon szálirányba igazítottam a textileket. A száradás után az összeillő töredékeket együtt kezeltem tovább. A szövetekhez hasonló színárnyalatúra színeztem egy vászonkötésű selyemszövetet, majd bevontam vele savmentes habkarton lapokat. Színeztem selyemkreplint is, és sodratlan selyemszálat. A töredékeket ráillesztettem a lapra, majd kreplinnel befedtem és selyemszállal körülvarrtam. A szövetbe így nem varrtam bele, nehogy tovább sérüljön. A lapoknak savmentes kartonból dobozt készítettem, így együtt tárolhatók biztonságosan. A nem beilleszthető töredékek külön dobozban tárolódnak.