Iparművészeti munkák kategória bejegyzései

Kárpitozott női karosszék, 19. század

Festett, fémszínezett bükkfa, selyemszövet, pamut, vas, 86×90×53 cm, Budapesti Történeti Múzeum – Kiscelli Múzeum, ltsz.: 68.38.1.

1

A rokokó stílusjegyeket hordozó női karosszék készítéstechnikai megfigyelések és természettudományos vizsgálatok alapján feltehetően a 19. század végén készült. Szöveteinek sokszínűsége, toldozottsága és a fa részek díszítésének technikai megoldásai a Schmidt-gyűjteményre gyakran jellemző színpadias jelleget tükrözik. A krétaalapozás pergett, a faragás hiányos, a szövetek szakadozottak és szennyezettek voltak, a rögzítő szegek nagymértékben korrodálódtak. A kárpitozás tömőanyagát drasztikus mértékű rovarkár érte. A fa felület tisztítása zsíralkohol-szulfát habjával, a megkötés híg halenyvvel történt. A plasztikai hiányok pótlása bükkfából készült, a sérült alapozás tömőmasszával került kiegészítésre. A retusálás Mowilith acetonos oldatába kevert pigmentekkel, fémporokkal történt. A szövetek nedves tisztítása után valósult meg a varrókonzerválás alátámasztással és szálbeületéssel.

45A fotókat Nyíri Gábor, H. Szabó Krisztina és Papp Fruzsina készítette

Deák Ferenc választási kendőjének restaurálása

A műtárgy a Budapesti Történeti Múzeum tulajdona. Jelenleg az Országgyűlési Múzeum Parlamenti Látogatóközpontjában van kiállítva.

A kendő bordás selyem alapon selyem és fémfonallal hímzett. A színes selyemfonalas hímzés közepén fémfonallal varrott szöveg és dátum látható.

IMG_1267

A selyemkendő rendkívül rossz állapotban volt. Felülete és a hímzés is poros,szennyezett volt. Az alap bordás selyemszövet szálakra hasadozott, a szövetet jóformán cask a színes hímzés tartotta egyben. A fémfonalas betűk leszakadtak, összekuszálódtak. A restaurálás célja az volt, hogy a műtárgy stabil állapotba kerüljön és kiállítható legyen, mert tudomásunk szerint egyedi textilről van szó.

A restaurálás megtervezésekor figyelembe kellett enni a műtárgy rendkívül instabil voltát.
Végül egy hasonló árnyalatú bordás sleyemszövettel alátámasztottam a textíliát és gyakorlatilag az egészet levarrtam színezett sodratlan selyemszállal. A rengeteg lebegő szálat átfogó öltésekkel rögzítettem az alátámasztó szövethez. A hímzést körben selyemszállal szintén leöltögettem. A leszakadt fémfonalas betűket selyemszállal és néhol színes pamutfonallal varrtam vissza. Utolsó lépésként a műtárgy eredeti méretének megfelelően körbeszegtem
az alátámasztó szövetet.

A restaurálás eredményeképp a kendő jóval stabilabb, esztétikusabb állapotba került
és kiállíthatóvá vált.

Ónémet támlás kanapé restaurálása

A kanapé a Paksi Városi Múzeum tulajdona. A bútor fa részeit Papp Fruzsina restaurálta.
Az összeállítást ketten végeztük.

A kanapé alapja fenyő (?), viszonylag szabadosan megmunkálva. A két karfa alapja is fából volt összeszegelve. A bársonyszövetet kárpitosszegekkel rögzítették a fa testhez, majd díszszegeket ütöttek körbe a háttámla teljes felületén. A bútort szalmával és némi afrikkal tömték ki.
A fa alaphoz rögzített rugókat zsákvászonnal fogták meg. A műbőr díszcsíkot díszszegekkel fogták a díszléc fölé közvetlenül.

 

előtte 1

A műtárgy rendkívül károsodott volt. Nagyon poros, szennyezett volt mind kívül, mind
a belsejében. 5 féle rovarkár nyomait találtuk meg, de élő rovar már nem volt a bútorban.
A kanapé hátoldali szövete több helyen ki volt szakadva, és rengeteg molyrágta lyuk borította.
A lyukakon át kilógott a szalma tömőanyag. A fa alaphoz rögzített rugók szinte kivétel nélkül eltörtek, az alap fa elemek is rendkívül instabilak voltak a rengeteg rovarrágás miatt. A 2 karfa hasonló állapotban volt, az egyik fém oroszlán fogantyú belsejében darázsfészket találtunk.
A bársony szövet rendkívül erős anyag, így viszonylag épen maradt, a rovarok nem kezdték ki
a felületét, alatta a zsákvásznat és a szalma tömőanyagot illetve vattát károsították. A bársony használatból eredően kopott. A díszszegek rozsdásak voltak, az oroszlános fogantyúk korrodáltak és szinte mindegyik díszítő elem el volt deformálódva. A műbőr csík nagyon piszkos, kiszáradt állapotban volt, a tartó szegek teljesen elrozsdásodtak

A restaurálás célja a tárgy állapotának javítása, továbbá különböző anyagainak megóvása, lehetőség szerint eredeti megjelenésének visszaadásával. A korróziós rétegek eltávolítása és
a további korrodálódás lelassítása. Rézszerű díszek korróziójának eltávolítása legalábbis addig, ameddig veszélyeztetik a tárgyat, amennyiben szép nemes patina is van a felületen, azt lehetőleg meg kell tartani.

A munka során lehetőleg a mechanikai tisztításra kell törekedni, és csak a lehető legkevesebb vegyszeres kezelést alkalmazni. Külön kell kezelni a tárgy különböző anyagait.

Első lépésként szétbontottuk a műtárgyat elemeire, , közben mechanikusan tisztítottuk
is rögtön, azaz kiporszívóztuk. Ezután a textil, -fa és fém részek konzerválása külön történt.

Textil
A lebontott szövetekről (4 db- a háttámla hátsó szövete nem menthetőnek bizonyult a rengeteg molyrágás miatt), első lépésként szabásmintát készítettem. Erre a lépésre azért volt szükség, mert nedves tisztításnál történhet méretváltozás és ezt mindenképp el kell kerülni. Ezután mintát vettem a különböző színű szövetszálakból és színlevérzési próbát csináltam. Sajnos
a bársony alap pirosa és a pirosas barna alap bársonyszövet is igen erősen eresztették a színüket. A vizes tisztításra viszont mindenképp szükség volt, ezért nagyon gyorsan dolgoztam és azonnal visszaszívtam szívópapírokkal és szivaccsal a vizet a bútorból. A lehető legkevesebb vizet használtam a mosáshoz és anionos felületaktív anyagot választottam tisztítószernek. Az anionos tisztítószereknek jobb a habzási képessége és könnyebben felveszik a szennyeződést kevesebb víz és alacsonyabb vízhőmérséklet esetén is. Mosás után fóliával bevont Nikecell lapra kitűztem a textileket a szabásrajznak megfelelően. A kitűzéshez rozsdamentes rovartűt használtam. Szerencsére egyik szövet sem változtatta meg a méretét a vizes tisztítás közben. Száradás után egy finom kefével felfésültem az összetapadt bársonyszálacskákat. Ahol hiány volt a bársonyszövetben alátámasztottam egy megszínezett selyemszövettel, illetve piros bársonyszövettel.

előtte 6 ülő

A műbőr csíkot saját készítésű alkoholmentes likkerrel áttörölgettem. A likker tisztít is és visszapuhítja a bőröket, műbőröket. A műbőr csík nem volt teljes, a hiányzó részeket egy hasonló színű valódi bőrrel pótoltam.

Fa
A bútor rugó tartó szerkezetét le kellett bontani, mert a rovarok okozta kár érte, és több ponton eltörött. Ezt fenyőfával pótoltam, ez statikailag is erősíti a szerkezetet. Az eredetit nem lehetett volna visszarakni és felépíteni rá a rugózatot. A lábakat és a dísz léceket Paraloid B72 etil acetátos oldatával átitattam, mert oly mértékben károsodott a rovarrágás miatt, hogy szétporlott és nem lehetett volna kipótolni. A lábakat bükkfával egészítettem ki, amit fehér faragasztóval ragasztottam, és az eredetihez igazodva faragtam meg. A díszléceket fenyőfával pótoltam , amit enyvvel és faragasztóval ragasztottam. A díszlécek nagyon rovarrágott részét fakittel kentem ki. A repedéseket a káva szerkezetben fenyő léccel és furnérral egészítettem ki, ezt enyvvel ragasztottam. A háttámla hiányzó részét bükkfával pótoltam és formára faragtam.
A szögek nagy részét eltávolítottam, de annyira rozsdásak voltak, hogy nem lehetett mindegyiket. A szögek miatt keletkezett hiányokat fenyővel egészítettem ki.

Fém
A fém díszszegeket és a 2 oroszlán alakú rátét díszt mechanikusan tisztítottam, áttöröltem acetonnal, majd Paraloid B72 híg oldatával levédtem. A deformációkat nagyon óvatosan mechanikusan igazítottam ki. Az oroszlános fogantyúk kicsit domború formáját is mauálisan formáztam vissza.

Összeállítás
A műtárgyalkotók konzerválása és restaurálása után következő lépés volt a bútor újbóli felépítése. Mivel gyakorlatilag alap elemeire szét kellett bontani a műtárgyat, az összeállítás
is az alapoktól indult. Az eltört rugók helyett új rugókat rögzítettünk az alaplécekre, majd
az eredeti technikának megfelelően, ugyanolyan zsinórral, rákötöztük és leszögeltük őket.
Már ez a lépés szépen megadta az ülőfelület ívét. A rugókra ugyanolyan len zsákvásznat feszítettünk, mint volt rajta. A zsákvászonra felülről rávarrtuk a rugókat, mindegyiket 4 ponton. Ez azt a célt szolgálja, hogy a rugók felülről is rögzítve legyenek. Behelyeztünk a teljes biztonság érdekében egy plusz réteget a kanapéba, ez egy ún. kárpitosfilc, ami szintén azt a célt szolgálja, hogy, ha esetleg elpattan egy rugó, ne szúrja át az alapszövetet. Ezt levarrtuk körben a zsákvászonhoz. Ezután műtárgybarát anyagokkal tömtük ki a bútort, nem a korábban használt szalmával és afrikkal. Kárpitosvattát és művatelint használtunk. A vatta alapot szépen lesimítottuk a vatelinnel. Mikor megvolt a kívánt vastagság és ív (rápróbáltuk a bársonyszövetet), lefogtuk feszesen a tömőanyagot színezetlen, sűrű szövésű molinóvászonnal. A molinót kárpitosszegekkel rögzítettük. Ezután a bársonyszövetet feszítettük fel és rögzítettük szegekkel.

A háttámla íves, ezt figyelembe kellett venni, miközben ráépítettük a szövet és tömőanyag rétegeket. Elsőként a hátoldali rögzítő szövet került fel. Ez dupla réteg natúr színű molinóvászon lett végül. Bár színeztem a molyrágta szövethez hasonló molinót, így esztétikusabb lett
a látvány. A molinóvászon felhelyezése után vattával ás vatelinnel kitömtük a tárgyat, majd rögzítettük molinóvászonnal. A szövet rápróbálásakor derült ki a háttámla speciális töméstechnikája. Többször hozzánéztük az ülőfelülethez, mire jónak ítéltük és leszögeltük végül. A két karfa alapja teljesen megsemmisült, ahelyett két új karfa alap készült, azt borítottuk be hasonló rétegekben, mint a bútor többi részét. A bársonyszövet hajtásai végül pont ugyanoda kerültek, ahol eredetileg is voltak. A karfák hátsó részére fekete pamutból varrtam egy – egy záróelemet, hogy ne a fa látszódjék ki (eredetileg úgy volt). Így esztétikusabb és védi
a háttámla szövetét is a dörzsölődéstől.

IMG_1303

A díszlécek felütése után, a bőrcsíkot rögzítettük díszszegekkel a megfelelő helyre. A díszszegek színe kérdéses volt, mert nem maradt eredeti, így olyan színárnyalatot választottunk, mint
a virág alakú díszítő szögek. Végül az oroszlános fogantyúk és a virág alakú szögek is a helyükre kerültek. A bársonyszövet szakadásait megvarrtam, a fa kiegészítései retusálva lettek.

A műtárgy állapota stabilabbá vált, a színei felragyogtak, az összkép esztétikus, harmónikus.
A konzerválás/ restaurálás célja egy kiállítható műtárgy volt, úgy vélem, ez megvalósult.

Bonbonos dobozt díszítő baba restaurálása

A műtárgy magántulajdon.  A baba egy bonbonos doboz tetejét díszíti. A doboz anyaga papír,
a levehető doboztetőhöz van hozzávarrva a baba teste és a kosara is.

A doboz jó állapotú, restaurálása nem volt szükséges. A feladatom a viaszfejű baba ruhájának és testének helyreállítása volt.

IMG_20140711_130110

 

A tárgy erősen poros ,szennyezett volt. A kalapon és a ruhán is, illetve a kosárban rovarrágások nyomai voltak megfigyelhetők. Élő rovar nem volt már a műtárgyban. A baba ruhája selyemből készült, szalagokkal díszítve. A selyem nagyon erősen ki volt száradva, ezért rengeteg helyen szétrepedt, hasadozott. A kalapka selyembevonata is szakadt, hiányos volt.

Első lépésként lebontottam a babát a dobozról. Az egyes viseleti elemeket külön kezeltem.
A kalapot is két részre lehetett bontani, mivel oda voltak tűzve az elemek a baba fejéhez. Bontás után lebontottam a selymeket, illetve a szalagokat az alapszövetről. Nagyon óvatosan megtisztítottam nedvesen a  szöveteket, majd szálirányba igazítás után rovartűvel száradásig kitűztem. A nagyon szakadt részeknél nem tűztem egyáltalán, hanem üveglapocskákkal súlyoztam le a selymet. Száradás után selyemkreplit színeztem, majd teljesen alátámasztottam a selyemszöveteket.  A varrókonzerválást sodratlan selyemszállal végeztem. A selyemkreplin azért volt nagyon jó választás, mert a vékony babaruha nem vastagodott meg a plusz szövettől, ugyanakkor a lyukas részeken duplán hajtva kellő pótlásnak bizonyult. Varrókonzerválás után
az eredeti módon visszakerültek az elemek a babára.

A baba viasz arcát nagyon óvatosan tisztítottam, nehogy a festett arcvonások sérüljenek.

A munka végén az eredeti lyukakba hosszú cérnával varrva, visszaültettem a babát
a doboztetőre.

A restaurálás után a baba ruhája esztétikusabb látáványú lett, stabilabb állapotba került . 

 

Egy szék bőr háttámlájának restaurálása

A műtárgy magántulajdon. Korának megállapítása a címer pontosabb meghatározása után lehetséges. A szék formája és a háttámla szegecselése alapján lehet 17. századi is, de neoreneszánsz bútordarab is a 19. századból.

 A bőr háttámla nem a széken található, gazdája egy keretben a falra függesztve tárolja.

fotó 3

A székbőr erősen kiszáradt, repedezett. A merevítésére egy elöregedett és némileg megvetemedett furnér szogál. A szék karfájának nyoma látszik a bőr két oldalán. A bőr több helyen elszakadt, felvált a furnérról, hiányos. A bőrön lévő egykori aranyozott minta szinte teljesen lekopott.

A restaurálás célja a bőr állapotának javítása, a szakadások, hiányok megszüntetése és a szinte teljesen lekopott aranyozás részleges visszapótlása.

A nagyon száraz, repedezett bőrt kivettem a keretből és óvatosan lefejtettem a furnérról. Első lépésként igen kíméletesen,  mechanikusan tisztítottam savmentes radírporral, amit aztán leporszívóztam a bőrről. Ezután alkoholmentes likkert készítettem, ezzel töröltem át a műtárgy felületét. Ettől egyrészt megtisztult, másrészt pedig jelentősen puhult a bőr. A kezelés után még áttöröltem óvatosan glicerin és víz keverékével, így adva vissza neki még belső nedvességet. Némi visszazsírozó hatása is van ennek a műveletnek. Közben a hordozó furnért is megtisztítottam radírpor segítségével, de azt nem restauráltam, mert nem tartozott az elvégzendő feladatok közé.

A bőr hiányait marhabőrrel pótoltam, amit helyenként Ciba Irgaderm fémkomplex színezékkel igazítottam a műtárgy színéhez. A potló bőröket alaposan elvékonyítottam, és pontosan a hasadásokhoz igazítottam, így ragasztottam a műtárgyhoz és alá. Ragasztóanyagnak rizskeményítő és Planatol keverékét használtam. Ez teljesen természetes anyag, a keményítőhöz adott víz is puhítja a bőrt. A ragasztó kellően szilárdít és rugalmas, de könnyen visszaoldható, ez etikailag is helyénvaló. A felvált bőrlemezkéket, rizskeményítő és Planatol keverékével ragasztgattam vissza mechanikusan vékony ecsettel, spatulával lesimítva.

Mikor elkészültek az alátámasztó bőrök, akkor ragasztottam vissza keményítővel a műtárgyat a hordozóra. A ragasztás száradása után következett az aranyozás. Próbák készítése után végül nem az aranyfüstöt választottam, mert úgy gondoltam, hogy annak túl direkt, és túl erőteljes a fénye, nem illett ehhez a régi bőrhöz,  aranypigmenttel viszont nagyon szép eredményt lehetett elérni. Nagyon vékony (a 00-ás ecsetnél is vékonyabb) ecsettel először Planatollal óvatosan bekentem egy pici részt a mintán, majd egy másik ecsettel felhordtam rá az aranypigmentet. Ez egy nagyon lassú munkafázis volt, viszont a végére jól láthatóvá vált a már igen megkopott címer. Tudatosan nem a teljes visszaaranyozást választottam, mert hiteltelenné tette volna a műtárgyat az erős aranyfény. Ráadásul a keretelő minta egy nyomott minta, azt kézzel, mechanikusan problémás visszaaranyozni. Így a keretből csak egyes részleteken erősítettem fel az aranyfényt.

Végezetül így  értelmezhető, harmónikus állapotba került a székbőr. Az aranyozás fénye a jövőben egy picit tompulni fog, de ez így teljesen illeszkedni fog a műtárgyhoz.

Koreai tekercskép

Feladatom a nagyon szennyezett, meggyengült és szakadt műtárgy konzerválása és kiegészítése volt. A munka nehézségét elsősorban a textil tisztítása adta, mert a kép festékeinek vizsgálata után kiderült, hogy két szín is oldódik, így csak igen kíméletesen és gyorsan lehetett dolgozni. Szintén bonyolította a restaurálást, hogy a műtárgy a tisztítás közben erősen elkezdett hullámosodni.

Származási kora és helye: a műtárgy tulajdonosa az 50-es években jutott a selyemképhez Kínában. Szakértői vélemény szerint Koreában készítették és a kora a XIX. század.

kep 1

A selyemkép típusát tekintve zsánerkép. Egy hétköznapi életképet ábrázolt a festmény készítője, olyat ami békét, nyugalmat áraszt. A kép egy békés erdős tájat ábrázol, a háttérben hegyek láthatók. A fák között két épület áll. A házakban és kinn a szabadban emberek jönnek-mennek, élik a hétköznapi békés életüket. Láthatunk anyát a gyermekével, játszó párt, olvasó férfit többek közt. A kép alsó részének színei erőteljesebbek, a térérzetet a festék finomabb légiesebb, elmosódóbb használatával éri el kép alkotója.

A selyemkép színvilágára jellemző a nem túl sok szín használata. Zöldek, kékes szürkék, barna és a piros árnyalataiból választ a művész. A műtárgy halványzöld selyemre festett, a vászonkötésű szövet szélei nem eldolgozottak. A selyemképet 4 sarkán 4 db rajzszeggel rögzítették egy kartonhoz. A papír hátoldalára felerősítettek 2 lécet a kép alsó és felső részéhez, ennek segítségével függesztették a falra. A selyemkép erősen poros, szennyezett volt. Egy falon függött, a tulajdonosa elmondása alapján ablakot mostak mellette és a mosóvíz rácseppent a szövetre, melynek felületét igen sok vízfolt és egy nagyméretű egyéb folt is csúfította. A selyem alapja kissé kiszáradt, merevvé vált és sok helyütt főleg az alján el is hasadozott. A textil hiányos volt, bal alsó sarkán egy kis darab leszakadt, az alátámasztó karton elsavasodott, több helyen szét is hasadt. Mielőtt bármilyen munkát elkezdtem volna, színlevérzési próbát végeztem a selyemképen. Sajnos a vizsgálati eredmények azt mutatták, hogy a képen használt színek közül a fehér oldódott, így a nedvesen tisztítás felületaktív anyag segítségével nem volt lehetséges. A képet nagyon kíméletesen alul száraz, felül nedves papírvatta között apránként tisztítottam tamponálva. Ahogy felülről picit nedvesedett, az alsó papírvatta leszívta a szennyeződést. Ezzel a módszerrel látványosan tisztult a műtárgy.

A tisztítás végén szálirányba igazítás után kitűztem rovartűkkel. Már itt megmutatkozott az első nehézség: a pici nedvesítés után a selyem rögtön elkezdett hullámosodni. Következő lépés volt az alátámasztó és kiegészítő anyagok megszínezése. A színezéshez savas színezéket használtam. A kreplint két részletben festettem meg Lanaset márkájú savas színezékkel, így a 2 vége két különböző árnyalatú lett, mert a kép tónusvilága ezt kívánta meg. Színezés után a kreplint szálirányba igazítottam, majd kitűztem. A varrófonalakat kétféle árnyalatúra, a kiegészítő kreplint pedig a kép hiányainak környezetéhez igazítva megfelelő árnyalatúra színeztem. Az alátámasztás és varrókonzerválás első lépéseként a selyemképet csúsztatott fércelő öltésekkel rögzítettem a kreplinre, majd a szakadásokat átfogó öltésekkel konzerváltam. A varrókonzerválás előtt, a képet alátámasztó kreplint rögzítettem az asztal felületéhez. A varrókonzerválást ezzel a módszerrel igen nehezen tudtam végezni. A selyem sajnos nagyon könnyen elcsúszott az asztalon, ezért munka közben rögzítettem a képet az alátámasztó kartonra. A műveletet fokozatosan végeztem. Két-két szemben lévő oldalát feszítettem meg, majd hozzáfogtam a kartonhoz gombostűkkel.

kep 10

Mikor stabilan és pontosan állt a kép a hordozón, Planatollal ragasztottam az alátámasztó kreplint a karton hátoldalához. Száradás után folytattam a varrókonzerválást, ami ezután már egy jóval könnyebb és gyorsabb folyamattá vált. A korábbi kissé lazának tűnő átfogó öltések a felfeszítés után szépen kisimultak és irányba álltak. Következő lépés a hiányos részek hasonló szövetsűrűségű, megszínezett textillel való pótlása.A többféle árnyalatúra színezett szövetet pontban varrtam a hiányzó szövetrészekhez. Tisztítás, varrókonzerválás és a pótlások után a műtárgy stabilabb lett az új alátámasztásnak és megerősítésnek az eredményeképpen.

Biedermeier szék

A műtárgy a Károlyi palota első szalongarnitúrájának darabja. A rajta levő szövet az eredeti biedermeier-neorokokó textil, amit a Károlyi palota falkutatásakor talált selyemtapéta maradványok bizonyítottak.

kép 445

A szék igen rossz állapotban került hozzám. Az egyik lába hiányzott, az idők során kétszer újrakárpitozták, a szövetek szakadtak, lyukasak voltak. Az újrakárpitozásnak köszönhető, hogy megmaradt az eredeti kelme, a munka során ugyanis nem vették
le a korábbi anyagot, hanem csak rászegeltek egy újabbat. Az eredeti textil így tele volt szegelve, ezért a szélei igen erősen elrongyolódtak, sérültek. Valamikor a tárgy múltjában, erősen elázhatott a szék, mert
a legfelső, rózsaszín kárpit színe erősen levérzett és beleivódott az alsóbb szövetekbe.
A biedermeier selyemszövetek nagyon kiszáradtak, ezért a legkisebb érintésre is hasadoztak. Különösen rossz állapotú volt a huzat a szék háttámláján.

A restaurálás célja az volt, hogy mindenképp megmeneküljön az eredeti székhuzat, mert Magyarországon nagyon ritka a teljesen eredeti korabeli bútordarab. A szöveteket óvatosan lebontottam, a rengeteg szöget igen nehéz volt eltávolítani úgy, hogy ne sérüljön tovább
a selyem. A szövetekről szabásrajz készült, hogy a tisztítás után is pontosan méretre tudjam tűzni azokat. A vizes tisztítás után szálirányba igazítottam, majd rozsdamentes rovartűvel tűztem meg a textileket.

kép 441

A selyem meggyengült állapota miatt mindenképp szükség volt a teljes alátámasztásta. Ehhez egy kötésében hasonló pamutatlasz szövetet színeztem meg a műtárgyhoz hasonló színűre. A megtisztított kelmét ráfektettem és fércelő öltésekkel, színezett sodratlan selyemszállal rögzítettem a szövet teljes felületén, majd körben is végig rávarrtam az alátámasztó szövetre.
A szakadásokat átfogó öltésekkel fogtam le.

Végül visszaszegeltük a székre feszítés nélkül a textileket. A szövetek az alátámasztással kellő megerősítést nyertek, a műtárgy így visszanyerte régi fényét.